An initiative of :




Wageningen University





Sitekeuring.NET Award

Food-Info.net > Termékek > Bor

A bor rövid története

A Vitis nemzetségbe tartozó szőlőből készítik a bort. Túlnyomóan az egyik fajtát a V. vinifera-t használják, amelyet tévesen európai szőlőnek szoktak nevezni. A V. labruscából, az eredeti amerikai fajtából készült alkoholos italok illetve az egyéb szőlőfajtákból készült borok is figyelemre méltóak. Ha más gyümölcsökből készítenek bort, akkor azt a nevében is jelzik, mint a barackbor vagy a szederbor esetében is.

A szőlészet története és elterjedése

Kr.e. 4000-ben vagy talán még korábban kezdték el termeszteni a Vitis vinifera-t a Közép Keleten . Már a Kr.e. 2500-as, egyiptomi feljegyzések is említést tesznek a borkészítésről, számos Ótestamentum bizonyítja a bor korai eredetét és az ipar fontosságát a Közép Keleten.


(Forrás)

A görögök aktív bor kereskedelmet hoztak létre. A Fekete-tengertől Spanyolországig terjedő kolóniáikban termesztették a szőlőt. A rómaiak terjesztették el a szőlőtermesztés fortélyait a Rajna és Moselle völgyében (amelyek Németország és Elzász legjobb vidékeivé váltak), a Duna völgyében (ma Románia, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria), és a Rhône, Saône, Garonne, Loire, és Marne vidéken (meghatározva ezzel a legjobb francia régiókat, úgymint Rhône, Burgundi, Bordeaux, Loire, és Champagne). A Római Birodalom bukása után, a boripar, a bor a keresztény misékben betöltött szerepe miatt tudott fennmaradni . Ezt a szerzetesi rend őrizte meg és Európa híres bortermő területein fejlesztette tovább.


(Forrás)

Kolumbusz utazását követően a szőlőtermesztés és a borkészítés tudománya is átkerült az Óvilágból az Újba. A 16 század közepén spanyol misszionáriusok közvetítésével eljutott a szőlészet tudománya Chilébe és Argentínába, majd a 18 században Dél-Kaliforniába. A 19 században és a 20 század elején az európai bevándorlókkal a V. vinifera is elterjedt a kontinensen, ezzel fellendítve a modern ipart. Az Andok lábainál létesítették Dél-Amerika elsőszámú bortermő területeit. Kaliforniában, a szőlészet központja átkerült a deli területekről a Central Valley-be és az olyan északi megyékbe, mint Sonoma, Napa, és Mendocino. A 19 század elején brit telepesek ültették az első európai szőlőtőkéket Ausztráliában és Új-Zélandon, a holland telepesek pedig már 1654-ben Dél-Afrikába vitték a szőlőt a Rajna vidékről.


(Forrás)

Szerte a világban a kelet-amerikai gyökértetű, a filoxéra, jelentős veszélyt jelentett a boriparnak 1870 és 1900 között, mivel majdnem minden V. vinifera ültetvényt tönkretett- különösen Európában és Ausztrália, Kalifornia egyes részein. Védekezésképpen parazita ellen, a V. viniferát az eredeti kelet amerikai szőlőre oltották (különálló hajtás rügyekkel), amely bizonyítottan szinte teljesen ellenálló a filoxérával szemben. Miután a szőlőültetvények felépültek, az európai kormányok azért, hogy megőrizzék a híres bortermő területek hírnevét, törvénybe iktatták, hogy adott területnév és -minőség csak bizonyos területeken, szigorú ellenőrzés alatt készült boroknak adható. Az utóbbi időben, napjainkban, a bortermelő országok hasonló szabályozásokat fogadtak el.


Filoxérával fertőzött szőlőlevél (Forrás)

További olvasmányok :

 



European Masters Degree in Food Studies - an Educational Journey


Master in Food Safety Law



Food-Info.net is an initiative of Wageningen University, The Netherlands